Emósba rúgni kb. olyan, mint egy plüssmacival szumózni. A győzelem garantált, de a dicsőség kétes. Ennek ellenére itt most egy emós zenekarrol lesz szó, mégpedig a hülye nevű Anti Fitness Clubról.
Az emo-szubkultúra is, mint minden más markáns külsőségekkel bíró irányzat, számos tréfára adhat okot, de az emo annyival jobb a többinél, hogy erősen bakfis-betegség is (átlagéletkor 13 év). Emiatt egyrészt a tinik megnyilvánulásai külön szórakoztatóak (leginkább azért, mert minden emós csak magáról hiszi, hogy valódi emós, hiszen mindenki más csak divat-emós, és azok meg eleve pusztuljanak), másrészt az is szórakoztató, ahogyan a producerek rakják össze az újabb és újabb emo-zenekarokat, amikért a már említett tinik menetrendszerűen és hisztérikusan rajongani kezdenek.
Nem tudom... Talán a régi már divat lett, az újban meg még ott van az emo kvintesszenciája?
A lényeg, hogy úgy tűnik megéri emo zenekarokat összebarkácsolni. Na nincs ez másként az Anti Fitness clubbal sem.
Megmondom őszintén addig nem is hallottam az Anti Fitness Clubról, amíg DF FD nevű olvasónk el nem küldte klipjüket. De azóta jól megismerkedtem velük. Megnéztem gyorsan a zenekar honlapját, ahol  rögtön arcomba vágódott a sokkoló felirat, miszerint "A srácok a BRAVO - NE FORDULJ EL kampányának arcai lettek." Hű, gondoltam magamban, jól meg van ezeknek ágyazva. Aztán nézegettem tovább a honlapot, és a koncertek menü alatt látom ám, hogy a zenekar első(!) koncertje 2008. április 20-án lesz a gyulai Pálinkafesztiválon (ingyen reklám). Na itt egy pillanatra összezavarodtam, mert ugye egy tiniknek szóló zenekar egy alkoholpromóciós rendezvényen, miközben ők a Bravo iskolai erőszak elleni kampányának arcai? No mindegy, biztos sikeres koncert lesz.

Na de ami a legjobb, hogy rögtön az első klipes számuk, a dícséretesen (és persze nevetségesen) környezettudatos témát feldolgozó Még vár ránk ez a Föld egészen komoly hasonlóságot mutat a finn Hanna Pakarinen Leave me alone című számával.
Mosolyogjunk együtt!