HTML

Más tollával

Nincs új a nap alatt, csak olyan zenék, amiknek nem ismered az eredetijét. Sampling, érdekes feldolgozások, nyúlások és ami kapcsolódik. De mi volt az eredeti? Ha te is tettél hasonló poptörténeti felfedezésket, oszd meg velünk: mastollaval kukac gmail pont com

Friss topikok

  • Trükkös Iván: Régi post, de tudom az eredetét. Mikor a Z+ (vagy már Viva?) Megálló című kívánságműsorát forgattá... (2020.10.26. 13:15) Elestem a motorommal
  • jet set: Kár, hogy nincsenek már évek óta új bejegyzések. (2013.03.10. 21:17) Szövegértésből elégtelen
  • elistvan: Nem kell meglepődni rajta, a srácok zenei producere ugyanaz a Szabó Z mint Tóth Gabinak (és más da... (2011.09.16. 20:57) Az emo és a pálinka
  • SchF: Nekem ez a jó kis ruszki death metal feldolgozás is bejön! :-) www.youtube.com/watch?v=S9vKQuJe7Mk (2009.03.28. 11:43) Olgáék ebből is palacsintát sütöttek
  • Horváth Oszkár: Manuál trackback! Nagyon tetszik a bejegyzés, és a blog, ezért belinkeltem ide: b-oldal.blog.hu/20... (2009.02.27. 13:29) Az orosz himnuszt is nyúlták?

Utolsó kommentek

  • Trükkös Iván: Régi post, de tudom az eredetét. Mikor a Z+ (vagy már Viva?) Megálló című kívánságműsorát forgattá... (2020.10.26. 13:15) Elestem a motorommal
  • jet set: Kár, hogy nincsenek már évek óta új bejegyzések. (2013.03.10. 21:17) Szövegértésből elégtelen
  • elistvan: Nem kell meglepődni rajta, a srácok zenei producere ugyanaz a Szabó Z mint Tóth Gabinak (és más da... (2011.09.16. 20:57) Az emo és a pálinka
  • SchF: Nekem ez a jó kis ruszki death metal feldolgozás is bejön! :-) www.youtube.com/watch?v=S9vKQuJe7Mk (2009.03.28. 11:43) Olgáék ebből is palacsintát sütöttek
  • Horváth Oszkár: Manuál trackback! Nagyon tetszik a bejegyzés, és a blog, ezért belinkeltem ide: b-oldal.blog.hu/20... (2009.02.27. 13:29) Az orosz himnuszt is nyúlták?
  • Utolsó 20

Demoscene hírek

Nincs megjeleníthető elem

2008.11.27. 21:19 ern0

Szövegértésből elégtelen

Ha az lenne a célunk, hogy sok kommentet generáljunk, akkor megírnánk a véleményünket a Megasztár c. műsorról illetve az egyes előadókról; mivel a versenyzők túlnyomórészt más együttesek és énekesek számait adják elő, így blogunk profiljába tökéletesen illik a téma. Majd talán egyszer.

Az alábbi videóban még az első széria második helyezettje, Oláh Ibolya énekli Máté Péter dalát. A felvételen látható esetet (azért ez egy egyszerű bakinál súlyosabb) már régóta szerettem volna megírni, vagy inkább kiírni magamból, de a YouTube csak most tette lehetővé, hogy a lejátszást a videó meghatározott pontjától is el lehessen indítani. Lássuk.

 

Szegény Máté Péter, forog a sírjában. Nem hiszem, hogy olyan bonyolult szöveg ez, hogy félre kelljen hallani, ráadásul így semmi értelme sincs.

Mondjuk, egy kissé csiszolatlan fiataltól talán még nem is várnám el, hogy tudja, mit énekel (bár azért itt az anyanyelvéről volna szó), viszont valakinek észre kellett volna vennie a dolgot a próbák során. Ott volt a rendező, a fővilágosító, a díszletes, a hangmérnök, a zenekar, a többi énekes, a tánctanár, az énektanár, a postás, a fia és a kéményseprő - és senkinek nem tűnt fel. (Megjegyzés: a stylist szándékosan maradt ki a felsorolásból.).

3 komment

Címkék: megasztár pop baki tehetségkutató elrontották fedolgozás


2008.11.14. 22:35 ern0

Kínában csak saját tollal ékeskedhetsz

Tamás Gáspár Miklós le fog köpni, de kimondom: a kapitalizmus híve vagyok. Jöjjön a karvalytőke, zsákmányolják ki a munkásokat a multinacionális cégek - nem láttam még jobbat, és nem is tudok elképzelni, mármint olyat, ami két napnál tovább fennmarad magától.

Mégis amikor ilyen hírt olvasok, a zenész énem kicsit elábrándozik...

A kínai Kulturális Minisztérium januártól életbe lépő szigorítása után komoly büntetésre számíthatnak azok az előadók, akik tátogással és kamu zenéléssel csapják be a rajongóikat.

A teljes cikk: Kínában betiltják a playbacket

Szólj hozzá!

Címkék: hírek offtopic playback


2008.03.27. 16:58 ern0

Szenzáció! Jobb lett a house mix!

Gyuri, a nagypapa kor küszöbén álló turisztikai szaktekintély ex-kollégám egyszer megkérdezte, tulajdonképpen mi is az a remix, és mi az értelme. Nos, lássuk.

Az eredeti mixhez nem találtunk videót, és diavetítést sem készítettek hozzá felhevült rajongók, így ezzel a kis extra énekbetéttel megspékelt változattal kell beérnünk, ami azonban a célnak megfelel. Van koncertfelvétel is, az sem tér el sokban.

- Olyan kis tingli-tangli dalocska, nem mozdít meg bennem semmit - húzta az orrát Gyuri.

Általában egy szám house remixe olyan, hogy teljesen eltűnik az eredeti darab íze-színe, csak a standard húsklopfolást tolják alá. Igény az van, a népszerű zeneszámok nagyjából csak úgy tudják elkerülni a house vagy trance remixbe uniformizálást, ha már eredetileg is azok.

Itt viszont volt elképzelés. A remix készítője ráérzett, hogy az alaptéma lassabb, egyenletesebb tempóban milyen nagyot üt. Jól eltalálta azt is, hogy a thrilleres hangzás illik a legjobban a szám fanyar hangulatához, kapunk is belőle eleget, a lassú tempó és a laza hangzás engedi érvényesülni a megfelelően sejtelmes hangmintákat. Korrekt a fokozás íve és mértéke, bátor az éneket követő hangminta "dallama" - minden tekintetben kifogástalan darab.

- Bár ez sem az én stílusom, de ez jó, sokkal erősebb az eredetinél - nyugtázta Gyuri is.

Önök mit gondolnak? Írják meg a véleményüket!

15 komment

Címkék: remix elektronikus feljavították


2008.03.20. 12:30 ern0

Olgáék ebből is palacsintát sütöttek

Sajtraktári segédmunkás és textilgyári informatikai vezető már voltam, viszont ízlésficamos tinilány még nem, így csak annyit mondhatok, hogy a Ricky Martin elnevezésű projekt Livin La Vida Loca terméke implementálása során a projekt teamnek sikerült a specifikációban foglalt főbb követelményeket megvalósítani: vérpezsdítő, lendületes, latin, erotikus.
 

A piackutatási eredmények rendre beigazolódnak, az efféle befektetés biztosan megtérül, mert közismerten sokan vannak, akik minden latin jellegű dologra harapnak - de ezt a vonalat most hanyagoljuk, visszatérünk még rá a megjelenés előtt álló Miért a Fiesta együttes a lakótelepi anyukák kedvence? című dolgozatunkban.

A miért szeretjük a punkot kérdésre viszont egyszerű a válasz: mert egyszerű, őszinte, megalkuvásmentes, friss és vidám.
 

A Toy Dolls ezen felül még vidám és vidám, és harmadszor is vidám. Nem gondoltam volna, hogy valaha is a monitor előtt könnyek közt fogok headbangelni egy Ricky Martin-számra, de tessék.

10 komment

Címkék: latin punk pop feldolgozás feljavították


2008.03.18. 16:49 ern0

Hozzáadott érték

Brit tudósok idevágó statisztikai elemzéseinek ismerete nélkül is bátran kijelenthetjük, hogy Beatles-feldolgozásból annyi van, mint a szemét. Jelen értekezésünkben az Across The Universe c. szám ismertebb változatait vesszük sorra, keresve a választ az örök kérdésre: érdemes-e Beatles-dalokat feldolgozni? Lehetséges-e hozzárakni valamit az eredetihez?

 

The Beatles, 1968-1969

Először is, halljuk az eredetit, videó híján diavetítéssel illusztrálva:

Aki inkább a szám szövegét olvasná zenehallgatás közben, az kattintson ide, Gyűjtőknek pedig az Anthology version-t ajánljuk, szintén fényképekkel.

Három verziót bányásztunk elő a YouTube-ról a kötelező bénaságokon, bájos próbálkozásokon, vicceken és oktató anyagokon felül, vágjunk bele.

 

Fiona Apple, 1998


Az "egy szál gitárral" előadott számok törvényszerűen vonzzák a telt hangzású feldolgozásokat, hogy az album promóciójában elsüthessék a "régi dal új köntösben" meg a "közismert sláger mai hangzásvilággal" kifejezéseket. Itt sincs másról szó, bár azt meg kell mondani, hogy a végeredmény jobbára pozitív.

Jó ötlet volt a tempóból visszavenni (erre a lelassult hangulatra a klip rendezője is jól érzett rá). A dal műfajilag a pop azon alfajához sorolható, amitől a Danubius rádiót tudatosan kerülő hallgatóból nem tör elő azonnal a sugárban hányás tünete (lásd még pl. Madonna). A hangszerelés bár megfelel a szigorú standardnak, mégsem mondható reménytelenül unalmasnak, a végére becsúsztak játékos kis prüntyögések is. Ami a produkciót viszi, az az énekesnő: hangszíne, egyénisége nagyon talál a daléval. A lány egyébként teljesen olyan fazon, mint első, középiskolai szerelmem, és a keserédes tapasztalatom az, hogy emiatt sokaknak bejön.

Konklúzió: kellemes popdal, köszönhetően a mértékletességnek, az előadó egyéniségének és a Beatles érdekes dalának. Mondjuk, ez utóbbi helyett lehetett volna valami mást is választani, netán egy eredetit írni.

 

Rufus Wainwright, 2002


Ahogy a klipben a prímet a piros ruhás kék szemű szőke kislány viszi (kutya! gyerek! biztos siker), úgy határozza meg a zenét a hangszerek fokozatos beléptetése. Ízléses, nem túl fantáziadús húzás, de működik, továbbá kellemes a drum loop, szépen van megírva a vokál. Első hallgatásra úgy tűnt, hogy az énekes túlságosan a dal elé tolja magát (lásd: Megasztár döntők), de ez csak markáns hangszínéből fakad, valójában nem feszít jobban, mint kellene. Bátor dolog az eredetivel kottaképileg azonos gitárral indítani, mert a rádióhallgatók a fókuszcsoportos vizsgálaton 10 másodperc után elkapcsolnak, ha nem tölti ki a zene teljesen a hallható frekvenciaspecktrumot.

Konklúzió: kellemes popdal, jó a videó is. Lehet, hogy maga a Beatles is így adta volna elő, ha a zeneiparban a managerek fújták volna már akkor is a Passzát szelet. (Akinek tetszett, tekintse meg a koncert verziót.)

 

Laibach, 1988



Ami a legmeglepőbb, az a hangzás. Papírforma szerint, beleértve az eredetit is, ez a verzió indul a legvékonyabban: nincs gitár, hanem azonnal felcsendül az angyalok - kezdetben - unisono kórusa, amely már önmagában is eléggé szokatlan ebben az agyonhangszerelt és szétmasterelt világban. Kibontakozás itt is van, de nagyon rövid: az ének mindössze egy metronóm feszességű csembalóval és lágy, hosszan kitartott harmónium-szerű dünnyögéssel kerül megtámogatásra (a rádióba' nem fogják játszani sose).

Ugyanazért vicces, amiért zseniális. A Beatles előadása a tábortűzi gitározás természetességének élményét hozza, ami miatt oly kedves és egyszerű. A Laibach úgy csap hozzá egy jó adag - az eredetiben nem eléggé hangsúlyozott - spiritualitást, hogy a kedvesség és egyszerűség megmarad, nem teszi vérkomollyá (az önironiukus felhangokat a klip is jól hozza, no persze a misztikumot is). Az originált  szinte mögéhalljuk, a feldolgozás nem üti ki a helyéből, nem akar még olyanabb lenni, nem amortizálja le. Élesebb, artikuláltabb, de másmilyen, tényleg feldolgozás, és nem csak egy újabb, korszerűbb előadás.

Mindezonáltal ez a verzió áll a legnagyobb alázattal az eredeti műhöz. A dallamot többszólamúvá tették, melléterceltek, kitöltötték a "Jai guru de va om..." utáni rövid ürességet, de nem tértek el az eredetitől, nem "értelmezték át" művészileg.

Konklúzió: hozzáadtak, klasszikusból klasszikust csináltak.

(Ínyenceknek: tessék beszerezni és meghallgatni a Laibach teljes "Let It Be" albumát.)

20 komment · 1 trackback

Címkék: beat feldolgozás elrontották feljavították


2008.03.18. 09:24 slyspy

Az orosz himnuszt is nyúlták?

Az elkövetkezők, arról fognak szólni, hogy miként jött létre a Pet Shop Boys Go west című slágere, de közben az is kiderüln, hogy számos (pop)zenész azonos forrásból merít, és még az orosz himnusz is gyanúba keveredik, a végén pedig még nevethetünk is.

A Pet Shop Boys 1993-ban adta ki a meglehetősen jól időzített, az akkori korhoz nagyon passzentos klippel támogatott slágerét, a Go westet. Azt talán sokan tudják, hogy ez a szám, egy feldolgozás, és az eredetijét a Village People adta elő 1979-ben. Az azonban már kevésbé közismert, hogy milyen módon jutottak el Pet Shop Boys-ék az eredetileg meleghimnusznak készülő Go westtől a vörös csillaggos Go westig. Először nézzük meg a kétféle verziót:

Pet Shop Boys - Go west



Village People - Go west



Természetesen a Village People-nak sem sikerült egészen eredetit alkotnia (hacsak az imidzsük tekintetében nem), ugyanis az énektémát minden bizonnyal a Give thanks with a grateful heart című keresztény templomi dal ihlette. íme:



A Pet Shop Boys valószínűleg nagyszerűen felismerte, hogy ez a templomi dal is a nagyon ismert Johann Pachelbel szerzemény, a Cannon in D akkordjaira épül. (Vigyázat! 1680-ban íródott a dal, úgyhogy ez a hír már 328 éves!) Bizonyára nagyon megvolt a flow a feldolgozás készítésekor, mert a két zenész azt is kiszúrta, hogy az orosz himnusz is ezekre az akkordokra épül. Tehát abból is belecsempésztek részleteket a dalba. De ha ez így van, akkor az orosz himnuszt lényegében Pachelbeltől nyúlta Alexander Alexandrov? Hát nézzük meg videók formájában:

Johann Pachelbel - Cannon in D, zongorán, de itt meghallgatható más hangszerelésben is.


 
Ez pedig vélhetően egy orosz srác leleplezővideója, amiben a szerzői jogok lábbal tiprását teszi szóvá a Pet Shop Boys részéről, de én nem is értem, hogy Oroszországban hol hallhatott ez a srác egyáltalán a szerzői jog fogalmárol. Tuti valami cserediák volt, és ott mondták neki, hogy van ilyen. (Csak költői a kérdés, de az hogy lehet, hogy az orosz himnusznak annyi rock és pop és miegymás feldolgozása van, pláne az amerikainak, a magyarnak meg gyakorlatilag egy és az is remix?)




Mai tanulságunk tehát, hogy mindennek az alapja Johann Pachelbel és az akkordjai a Cannon in D-ből. (since 1680). Ennél azonban sokkal durvább a helyzet, ugyanis elképesztően sok sláger ezekre az akkordokra épül. Erről készített egy nagyon vicces stand up műsorszámot Rob Paravonian. Türelmetleneknek a videó végét ajánlom, amikor  Paravonian megállás nélkül darálja le az azonos akkordú nagyon ismert számokat.



1 komment · 2 trackback

Címkék: retro pop klasszikus feldolgozás hasonlít


2008.03.14. 08:09 slyspy

Madonna klipnyúlása

Lehet itt maszatolgatni amatőr módon mindenféle samplinggal, meg hasonlító akkordokkal, ismerős énekrészletekkel, sokszor hallott hangszereléssel, ilyen-olyan elődökre hajazó klipekkel, de az igazi profik tudják, hogy mindezt minek, ha lehet igazán pofátlanul is nyúlni valamit. Madonna (és stábja) mint tudjuk nagyon profi, és természetesen ehhez mérten hol megveszi (legyen szó akár a kreatív emberanyagról), de úgy tűnik ha kell, akkor elveszi a produkcióhoz szükséges részeket. Esetünkben valamiért az utóbbi történt.

Kivételesen nem zenei nyúlásról van szó. Itt most a szintén gyakori klipnyúlás markáns esete forog fenn, ugyanis a készítőknek egy komplett Boy George klipet sikerült madonnizálni.

Egész pontosan Az 1992-es This used to be my playground című videóról van szó, ami a  Madonnát is szerepeltető Micsoda csapat című filmhez kapcsolódik. A klip alapötlete és megvalósításának módja szinte teljes egészében egyezik Boy George 1987-es To be reborn című klipjével. Boy George Madonna klipje kapcsán állítólag frappánsan ezt nyilatkozta: "This used to be my video."  De döntse el mindenki maga!

Madonna - This used to be my playground:



Boy George - To be reborn:


 

3 komment

Címkék: retro pop videó klip hasonlít


2008.03.13. 08:13 slyspy

A Zanzibar költői idézete

Őszintén szólva magamtól eszembe nem jutna meghallgatni a Zanzibar zenekar bármelyik számát, nehezen viselem ugyanis a VIVA-kompatibilis gumirockot, de a jó menedzsmentnek köszönhetően ezek is mindig szembejönnek az emberrel. Indulásként rögtön valamelyik kereskedelmi tévé kezdő sztároknak (érted) menő imidzst varázsolunk műsorában láttam őket, aztán az énekesnőt látom állandóan valami random bulvárműsorban arról beszélni, hogy rendőr volt, de már elmúlt, hogy mennyire feljöttek Pestre és most mind egy albérletben laknak, aztán hogy már az is elmúlt. És így tovább. Úgy tűnik igény van rá.

Itt sem úszom meg a Zanzibart. Blindmouse küldte nekünk ezt a nagyon bájos találatot, amiből kiderül, hogy a Zanzibar valószínűleg szereti a Skid Row-t, és ha úgy adódik, szívesen idéznek tőlük. Arról van szó ugyanis, hogy a Lehetek a... című számuk refrénje erősen hasonlít a Skid Row In a darkened room című művének egy markáns részletéhez. De döntse el mindenki maga!

Először Zanzibar - Lehetek a...
(Refrén 1:20-tól.)



Skid Row - In a darkened room
(Markáns részlet kb. 2:40-től.)


8 komment

Címkék: rock hungaricum hasonlít


2008.03.11. 09:43 slyspy

Minden út Lolába vezet

Ezt az egész Lola dolgot nehéz értelmezni. Van ugye ez a lány, aki kedves meg aranyos (így olvastam), de amúgy semmi extra. Hangjában semmi különös, megjelenésében semmi különös, viselkedésében semmi különös, zenéjében meg aztán végképp semmi különös. Mégis, most már jó ideje halljuk a számait, mennek a klipjei, állandó bulvártéma. Ennyi pénz lenne a középszerűségben? Vagy valakinek ennyi pénze van a középszerűségre? Ki érti ezt? És kinek áll mindez érdekében?
Lola és menedzsmentje most éppen rock-korszakát éli, de azért persze csak módjával. Megvolt az első élő koncert (pardon, nagykoncert) is. Mindezek örömére nézzük meg a Baby I don't care c. számának zenetörténeti vonatkozásait! Egy különös mégis van azért Lolában: az angol kiejtése.
Tehát a klip:



A számot eredetileg a Transvision Vamp írta 1989-ben. Loláék ezt dolgozták fel, habár a Jennifer Ellison-féle verzió talán közelebb áll Loláéhoz. Ez itt a Tranvison Vamp klipje:



Vájtfülű és popzenében jártas olvasóinknak fetűnhetett, hogy azért a Transvision Vamp sem minden ízében alkotott eredetit. Bizonyára a kezdő akkordok tekintetében komoly ihletadó volt a The Kingsmen Louie Louie c. klasszikus beat száma 1963-ból:
(És akkor most tessék klikkelni az Avril Lavigne posthoz, és megnézni az ott elhelyezett Rolling Stones videót!)



Az Baby I don't care énekdallama pedig mutat hasonlóságot egy másik klasszikus beat dallal szinten 1963-ból, a The Ssarchers - Sweets For My Sweet c. számával:


Kis érdekesség, hogy a francia pszichedelikus és kísérleti zenész, Pierre Henry is kihozta a saját háromakkordosát 1967-ben, Psyché Rock címmel, aminek különlegessége, hogy a Futurama főcímzenéjét ez a szám ihlette. íme:



Ez meg itt a Futurama:



Persze most lehet mondani, hogy mennyi sok számban benne vannak ezek az akkordok (valóban), meg igazából nem is pont azok (viszont hasonlítanak), de azért mégiscsak szórakoztató így összegyűjtve látni néhány példát. Idetartozik még, hogy a Kingsmen akkordjai a California Games című C64-es (és más egyéb 8 bites platformokra is megírt) játékban is megtalálhatóak.

6 komment

Címkék: retro pop rock klasszikus beat hungaricum feldolgozás elrontották hasonlít piszichedelikus


2008.03.10. 09:23 slyspy

Amikor Cserháti Zsuzsától lopnak

Vagy mégsem. 1994-ben, a happy rave hullám csúcsán jelent meg az egykori rocker, későbbi megélhetési zenész, Mark'Oh Tears don't lie című meglehetősen bugyuta száma, amit akkoriban nálunk is folyamatosan játszottak az elérhető zenetévék.
Természetesen diadalittas iróniával írták és mondták a különböző médiumokban, hogy hát ez a Mark'Oh lenyúlta Cserháti Zsuzsa Édes kisfiam c. dalát. Persze senkinek nem volt gyanús, hogy miért nyúlnának egy olyan ország előadójától, mely országnak gyakorlatilag Puskás Öcsi az egyetlen világhíres magyarja. (Úgy értem, akiről tudják is, hogy magyar.)
Ráadásul az is a köztudat része, hogy a számot Cserhátinak írták, valójában azonban eredetileg Kovács Katinak, és nem írták (maximum a szövegét), hanem feldolgozták. Ugyanis arról van szó, hogy közös őstől származik mind Cserháti, mind Mark'Oh slágere.

Akkor először is a nagyon ismert Cserháti szám:



És a rave-verzió: Mark'oh - Tears don't lie



Ez pedig a közös ős, az olasz Daniel Sentacruz által írt Soleado:


Mark'Oh egyébként nem a fenti verzióból samplerelt, hanem ebből a Francisco Cuoco  (brazil-olasz tévésztár) számára készült feldolgozásból. Színész révén Cuoco nem énekel, csak beszél a dalban. (Akárcsak Alain Delon ebben számban.)

1 komment

Címkék: retro pop klasszikus hungaricum feldolgozás happy rave sampling


süti beállítások módosítása