Zenék, amiket mások már megírtak

Ma semmi lopás, sampling és fikázás sem lesz. Egy nagyszerű feldolgozásról, mégpedig a The Rolling Stones leghíresebb szerzeményének, a (I Can't Get No) Satisfaction című alapműnek a Devo által készített verziójáról lesz szó.
A Satisfactiont nagyjából végtelenszer dolgozták már fel, de szerintem a legjobb változatot az új hullámos Devo készítette 1978-ban. Állítólag ez Mick Jagger kedvenc Satisfaction-feldolgozása is. (Hurrá! Egyezik az ízlésünk.) Az új hullámos zenekarok zenében is, szövegben is és megjelenésben is jellemzően a meghökkentésre játszottak. Mint az alábbi Devo klipben is látszik (de még inkább ezen az élő fellépésen) teljesen darabos mozgással, hülye ruhákban, preparált hangszerekkel adták elő a számot. (Nálunk nagyjából ezt a vonalat vitte a KFT együttes, akik a Bábu vagy c. számukban tökélyre vitték ezt a fajta előadásmódot.)  

No meg akkor mindenki megszavazhatja neki melyik verzió tetszik jobban:

Hát igen. Ahogy telnek-múlnak az évek, egyre nehezebb a popzenében újat kitalálni. Fogynak a dallamok, már szinte minden akkord-variáció megvolt (azok biztos, amik jól szólnak), ráadásul még igazán eredeti arculatot sem egyszerű kialakítani. Valóban egyre keményebb a zenész élete.
Avril Lavigne-nak, a tini-imitátornak (24 évesen még a középiskolai krízisről énekel lendületes punknak látszó dalokat) sincs könnyebb dolga. A The Rubinoos ugyanis megvádolta szegény Lavigne-t és producerét, hogy az ő 1979-es I Wanna Be Your Boyfriend c. számukról koppintották Lavigne Girlfriend c. dalát. Lett belőle bíróságai ügy is, de a zenei szakértők azt mondták, hogy hát itt a lopásról szó sincs, a bíróság meg azt mondta, hogy a szövegben olyan közismert fordulatok vannak, amiket nem lehetne lopásnak nevezni.
Hát a fene tudja, nekem azért mégis nagyon hasonlít az a két szám. Csak arra gyanakodhatok, hogy Avriléknak több pénzük volt a perre.
Ám de csakhogy az is kiderült közben, hogy a Rolling Stones is már megírta a saját "Hey hey you you" sorocskáját még 1967-ben, tehát elvileg azt már a The Rubinoos is nyúlta. Ejnye, milyen szövevényes ügy. De íme a videók, döntse el mindenki maga, ki kitől nyúlt!

Avril Lavigne - Girlfriend (ez egy élőnek álcázott fellépés, mert a videoklipet nem lehet embeddelni, de itt megnézheti mindenki)


The Rubinoos - I Wanna Be Your Boyfriend (már csak Lavign-osítva került fel a youtube-ra)


The Rolling Stones - Get Off of My Cloud (Ennek a számnak a kezdő akkordjai egy későbbi postban még elő fognak kerülni.)

Emósba rúgni kb. olyan, mint egy plüssmacival szumózni. A győzelem garantált, de a dicsőség kétes. Ennek ellenére itt most egy emós zenekarrol lesz szó, mégpedig a hülye nevű Anti Fitness Clubról.
Az emo-szubkultúra is, mint minden más markáns külsőségekkel bíró irányzat, számos tréfára adhat okot, de az emo annyival jobb a többinél, hogy erősen bakfis-betegség is (átlagéletkor 13 év). Emiatt egyrészt a tinik megnyilvánulásai külön szórakoztatóak (leginkább azért, mert minden emós csak magáról hiszi, hogy valódi emós, hiszen mindenki más csak divat-emós, és azok meg eleve pusztuljanak), másrészt az is szórakoztató, ahogyan a producerek rakják össze az újabb és újabb emo-zenekarokat, amikért a már említett tinik menetrendszerűen és hisztérikusan rajongani kezdenek.
Nem tudom... Talán a régi már divat lett, az újban meg még ott van az emo kvintesszenciája?
A lényeg, hogy úgy tűnik megéri emo zenekarokat összebarkácsolni. Na nincs ez másként az Anti Fitness clubbal sem.
Megmondom őszintén addig nem is hallottam az Anti Fitness Clubról, amíg DF FD nevű olvasónk el nem küldte klipjüket. De azóta jól megismerkedtem velük. Megnéztem gyorsan a zenekar honlapját, ahol  rögtön arcomba vágódott a sokkoló felirat, miszerint "A srácok a BRAVO - NE FORDULJ EL kampányának arcai lettek." Hű, gondoltam magamban, jól meg van ezeknek ágyazva. Aztán nézegettem tovább a honlapot, és a koncertek menü alatt látom ám, hogy a zenekar első(!) koncertje 2008. április 20-án lesz a gyulai Pálinkafesztiválon (ingyen reklám). Na itt egy pillanatra összezavarodtam, mert ugye egy tiniknek szóló zenekar egy alkoholpromóciós rendezvényen, miközben ők a Bravo iskolai erőszak elleni kampányának arcai? No mindegy, biztos sikeres koncert lesz.

Na de ami a legjobb, hogy rögtön az első klipes számuk, a dícséretesen (és persze nevetségesen) környezettudatos témát feldolgozó Még vár ránk ez a Föld egészen komoly hasonlóságot mutat a finn Hanna Pakarinen Leave me alone című számával.
Mosolyogjunk együtt!

Már jó pár éve indult a hullám, de láthatólag még mindig retro van. Kylie Minogue a fiatal Madonnát koppintja, de Madonna számai is a 80-as évek első felét idézik. No és mi lehetne autentikusabb forrása ennek az életérzésének, mint egy-egy hangminta az adott kor nagy slágereiből? Valószínűleg hasonló elhatározásból lett kiollózva a The Jacksons "Can You Feel It" című számának basszusfutama. A majd' mindenhol dobogóig jutott Madonna-sláger így minden bizonnyal szép kis jogdíjat termelt Jackónak, ami valószínűleg nem is jött rosszul, hisz zenei karrierje végkép befuccsolni látszik, adósságból meg van neki bőven.

Először is szeretném leszögezni, hogy én hiszek a nagy bulvár-összeesküvésben. A Megasztár is nyilván ennek része. A műsor célja egy olyan folyamat elindítása volt, aminek az utórengései mindenféle sztárcsináló vetélkedők formájában a mai napig tartanak, így folyamatosan kerülnek elő az újabb felfedezettek, a mindenféle sztármagazinoknak meg mindig van miről írni. Ráadául ez a frisshús-gyár annyi sok munkát ad a hazai popszakma színvonalasabbnál színvonalasabb producereinek, hogy ez biztos még a GDP-ben is kimutatható. Köztudott, hogy az egy főre jutó biztonsági őrök számát tekintve Magyarország a világ élvonalában van. Én nagyon bízom benne, hogy az egy főre jutó sztárok szempontjából is hamarosan így lesz. íme a mai találat:

MSz. U. 4-ben (ejtsd: Megasztár után négyben), azaz 2007-ben lepett meg minket Tóth Gabi és stábja (vagy lehetne fordítva is: a stáb, ami Tóth Gabit birtokolja) a Szívemet adnám neked című remekművel.
Tóth Gabi nagyon fiatal, így nagyszerű alapanyag a gyurmázásra. Fel lehet vele vetetni mindenféle szép ruhákat, bele lehet rakni ötletes klipekbe, és lehet neki nagyszerű számokat írni. Sajnos senki nem gondolta így.
Gyanítom "parasztoknak jó lesz ez" felkiálltással adtak rá egy nagyon tré vígözvegy szerkót, forgattak hozzá egy úgynevezett imidzs klipet, amiből megtudjuk, hogy Gabi lepukkant gyártelepen szokott énekelni puccos ruhában, tud autót vezetni, csónakot kéz nélkül is, viszont repülőt egyáltalán nem. És persze szereti a csokifiúkat is.

Na de ez mégiscsak egy zenei blog lenne, úgyhogy következzen Rakonczai mester mutatványa, ahogy több külföldi kolléga munkájától ihletetten megírta ezt a számot. Nem rakom ide az összes zenei momentum vélhető forrássát, csak a két legfeltűnőbbet. De először is nézzük meg a fentebb elemzett művet:

Egy kellemes szám és hasonlóan kellemes, bár kevésbé ismert eredetije. A széleskörben ismert verziót a  Faith no more készítette, de eredetileg a Commodores szerzeménye, és Lionel Richie énekli. Szerintem mindkettő nagyszerű, bár az is igaz, hogy a Faith no more nem sokat tett hozzá az eredetihez. De döntse el mindenki maga, melyik a jobb!

Biztos vagyok benne, hogy sokan emlékeznek a szállóigévé vált mondatra, ami állítólag egy betelefonálós kívánságműsorban hangzott el, miszerint "Puff Daddy-től szeretném kérni az elestem a motorommal című szamot!". Az I'll be missing you-t Puff Daddy, özv. Notorius B.I.G.-né (szül. Faith Evans) valamint egy 112 nevű művész követte el, megemlékezve az imidzsének megfelelő halált halt (lelőtték) Notorius B.I.G.-re. Állítólag 2009-re elkészül Biggie életrajzi filmje is. IMDB-n még semmi, de azért feszülten várom.
Puff Daddy meg azóta P. Diddy lett, aztán állítása szerint megkomolyodott és most már nem holmi nevetséges művésznéven, hanem anyakönyvezett nevén (Sean Combs) űzi az ipart.

A szám eredetileg The Police szerzemény, Every Breath You Take címmel. (Annak idején egyébként a Z+ televízióban (mostani VIVA) többször elhangzott, hogy a Puff Daddy-féle az egy Jean-Michel Jarre feldolgozás. Lehet, hogy viccelni akartak, de valószínűbb, hogy nem.)

Az itt leírtak valószínűleg csak a nagyon fiatalok számára tartalmaznak új információkat, hiszen kedvenc hittérítő rapperemről, Mc Hammerről lesz szó, aki gengszter rapper is volt, de aztán meg mégsem, most meg lelkész. A lényeg, hogy az 1990-es Please Hammer Don't Hurt 'Em c. albuma alig tartalmaz eredeti zenei ötleteket (persze, persze hiphopról van szó), de a legviccesebb nyúlás sampling a legnagyobb slágerében, a U can't touch this-ben hallható.

Tudom, hogy ezt szereti mindenki, még az is, aki tagadja:

Van aki ennek örül, van aki kevésbé. Én az utóbbiak közé tartozom, ezért is fogadtam mérsékelt lelkesedéssel Kylie Minogue legújabb Wow c. klipjét, amit egyébként ebben a formában nem is sugároznak Britanniában, mert a villódzás epilepsziás rohamot válthat ki. A zene technikailag nagyon ügyes, a baj csak az vele, hogy ilyen volt már.